Bár a racka egész testi felépítettsége tetszetős, mégis a legszebb testtája a feje. Büszke tartása, fölfelé álló pödrött szarvai egyedülállóak a világ juhfajtái között. Koponyája megnyúlt, közepes szélességi mérete mellett a hosszúság a mérvadó. Az anyák feje finom, száraz, a kosoké burkoltabb, de nem durva. Kifejezett a másodlagos nemi ivarjelleg. A szemek enyhén kinnülők, de nem dülledtek. Tekintete élénk, figyelmes. A fülkagylók a közepesnél kisebbek, vékonyabbak, vízszintes tartásúak, mozgékonyak. A szarv elölnézetből V alakban felfelé álló, hossztengelyében egyenletesen pödrött. A kosok szarva hosszabb, vastagabb és valamivel nagyobb terpesztésű. A fajta genetikai változatosságának megőrzése érdekében az egyenestől eltérő szarvalakulások (pl. tulipán alakú) is megengedhetők. A fejet fényes rövid szőr borítja.

A hát felső vonala egyenes. A törzs parlagi jellegű, nem megnyúlt, de nem is zömök, a négyzettől kissé eltérő téglalap. A mellkas mély, de nem dongás. A has kosoknál hengeres, az anyáknál terjedelmesebb. A far enyhén lejtős, közepes szélességű és hosszúságú. Az anyák tőgye jól fejlett és csupasz. A farok alacsonyan tűzött, hosszú, a csánkon minden esetben túlér. Az izomzat szikár, de rugalmas. A lábak vékonyak, de csontozata erős, szikár, inai acélosak. A csülkök szilárdak, szaruja rugalmas, szabályos formájú, külterjes tartásmód esetén gondozást nem igényel. A lábak közepestől hosszabbak, a könyökízület magassága több mint a marmagasság fele, de nem „nyakigláb” és nem lehet „levegős”. Mozgása gyors, ügyes és harmonikus.

A racka bőre finom, de rugalmas. Gyapja durva (átlagosan E-szortiment), kevert (pehelyszál 20-40, felszőr 60-80 μm közötti szálfinomságú). A bunda tincses, majdnem zsinóros szerkezetű, hullámos lefutású, egyes testtájakon akár 30 cm-t is elérő vagy meghaladó hosszúságú, majdnem földig érő, csak a nyakat és a törzset fedi. Nem lehet kócos, illetve nemezesedő, (ami leggyakrabban istállózott tartásnál fordul elő) ha az nem helytelen tartásmód következménye. A mellső lábak rövid, fényes fedőszőrökkel borítottak. A hátulsó lábak gyapjúval benőttsége igen gyakori, de a tenyésztésben törekednünk kell a hátulsó lábak tisztaságára is. A hasra rendszerint nem jellemző a benőttség, különösen idősebb korban. A bunda színe fehér vagy fekete. A gereznája kiváló viseletet (pl. kucsma, suba) adott a magyarságnak századokon át. A magyar rackajuh testsúlyát tekintve közepes nagyságú. Az anyák súlya 35-45 kg, a kosoké 55-75 kg, marmagasság anyáknál 66 cm, kosoknál 72 cm átlagosan. Évente egyszer ellik, mivel ivarzása szezonális, július közepétől január közepéig nagy biztonsággal termékenyíthető. Ikerellések aránya az élőhelytől függően 5-40 %. Kiváló anya, jó báránynevelő, tejtermelése alapján akár a tejelő juhok csoportjába is sorolhatnánk. Korábbi adatközlők mérései szerint a bárányok leválasztása után 60 liter tejtermelésre is képes, ámbár ma már nemigen fejik. A bárányok erősek, rendkívül életképesek, már a születésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni. A tökéletes szervezeti szilárdsága, jó legelőkészsége, élénksége kiválóan alkalmassá teszi a külterjes, jórészt istálló nélküli tartásra. Így tartották ezer éven keresztül, így kell megőriznünk ezután is.

A pofa és a lábak rövid szőre a bőrsárgától a fényes vörösbarnáig terjedő színű. A bunda úgymond szennyes fehér. Előfordulnak a törzs hátulsó részén halvány vörhenyes-lila színű egyedek is. A szarvak viaszsárgák, melyeken sötétebb csíkok előfordulhatnak, de ne uralkodóan. A körmök sötét-viaszsárgák vagy sötétbarnák, sávozottság is elfogadható. Az ajak, a szemhéj, a szájpadlás az orrtükör sötét rózsaszín, rajta gyakran festenyfoltok találhatók. A bárányok színe születéskor: a fej, az alsó nyakél, a lábak, a farok barnák, a többi testtáj fehér, de igen gyakori a teljesen fedett barna színű bárány is.

A pofa és a lábak rövid szőre fényes fekete. A gyapjú egyaránt fekete. A bárányok születéskor fényes fekete színűek, a gyapjú rövid és igen göndör csigákat alkot, szépségben megközelíti a fekete színű karakul bárányokét. Nyár folyamán nap hatására előfordul, hogy a szálvégek kivörösödnek. Idősebb korban őszülés (darusodás) következik be, amely a bundának szürke árnyalatot ad. Számos egyed a korral olyan „daruszőrűvé” válik, hogy feketének alig nevezhető, ám a kis létszámú fekete populáció miatt még az ilyen egyedekre is szükség lehet. A szarvak és a körmök sötét palaszürkék vagy feketék, a szarvakon csíkozottság elfogadható. Az ajak, a szájpadlás és a nyelv egyenletesen sötétszürke. A bundában a fürtök hosszúsága ritkán éri el a fehér színváltozatét. Kisfokú tűzdeltség éves kor felett a száj körül és a lábakon megengedett.