A magyar parlagi kecske névvel a népvándorlás korában hazánkba került kecskék küllemi jegyeit részben viselő, a Kárpát-medencében kialakult őshonos fajta egyedeit illetjük. A fajta küllemének egységesítése még folyamatban van, fő meghatározója a kifejlett állatok 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely az egész testet (tincses), illetőleg a bordaívtől hátra eső testrészt (gatyás) borítja, és amely tulajdonságát utódaira örökíti. A barna test sötét hátszíjjal kivételével mindenféle színváltozatban és színösszetételben előfordulhat. Lehet szarvalt vagy szarvatlan, a szarvalt hímivarú egyedeknél a szarv kifelé hajló. Tenyésztésbe vételi életkora 7-12 hónap. Előfordulnak jelentős tejtermelésre képes egyedei, de az elsődleges cél nem a magas tejhozam elérése, hanem a génmegőrzés, szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megtartása.

Az őshonos fajta genetikai képességeinek megőrzése, eredeti genetikai varianciájának, szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megtartása. Elsősorban génmegőrzés céljából tartjuk fenn, de célként szerepel a tejtermelés, és a szaporaság javítása, extenzív tartási-takarmányozási feltételeknek megfelelő típus kialakítása, folyamatos javítása, a különböző változatok fenntartása. Tincses változatának elsősorban ártéri területek, gátak legeltetésénél lehet gazdasági jelentősége, mivel hosszú szőrzete megvédi a vérszívó rovaroktól.