A magyar óriásnyúl az egyetlen őshonos nyúlfajtánk, amit az Országgyűlés 32/2004. (IV. 19.) OGY számú határozatában veszélyeztetett nemzeti kinccsé nyilvánított. Őshonosként elismert állatfajtáink között az egyik legrövidebb múltra a magyar óriásnyúl tekinthet vissza: állami elismerést csak 1994-ben kapott.

A magyar óriás fajta alapját képező állománya a két világháború között Magyarországra került és itt továbbtenyésztett belga, vagy másként flamand óriásnyulak, valamint a magyar parlagi nyulak és a magyar vadas nyúlfajta kényszerű és tervszerűtlen keresztezésének eredményeként jött létre.

A keresztezésekből szerencsés új fajtatípusok alakultak ki, amelyek átvették a belga óriás testformáját, szépségét, szőrméjének előnyös tulajdonságait, de megtartották a parlagi és keverék nyulak nagyobb edzettségét és igénytelenségét. Ezek továbbtenyésztéséből alakult ki – más európai országokhoz hasonlóan – Magyarországon is a hazai óriásnyúl, melynek példányaival közvetlenül a II. világháborút megelőző időszakban már lehetett találkozni a kiállításokon.

A magyar óriásnyúl zömök, széles törzsű, telt farú nyúl, füle 15-17 cm hosszú. Kifejlett korban a testsúly 5,5-7 kg közötti, ideálisan 6,5 kg. A magyar óriásnyúl leginkább extenzív körülmények között – kis állománylétszám, lassú szaporítási ritmus, abrak mellett gumók vagy friss és szárított zöldtakarmány etetése, telepadlós elhelyezés, természetes klíma – szaporítható és nevelhető sikeresen. Ezért tömegtermelésre továbbra sem alkalmas, de sokkal jobban megfelelhet a bio- vagy ökotartásban.

Jelenleg öt színváltozatban tenyésztik. A leginkább elterjedt a vadas vagy nyúlszürke (agouti). Ritkán előfordul fekete, vasderes, sárga vadas és fehér színben is. A felsorolt színek egymással kevert öröklődésűek, ami azt jelenti, hogy a vadas színű szülőktől született almokban valamennyi színváltozat előfordulhat. Fiatalkori növekedési erélye kimagaslóan jó. 6 hónapos kor után vehető tenyésztésbe, habár ivarérése ezt jóval megelőzi.