A birtok gondozására létrehozták a „Néhai Dr. Szelényi Lajos Mintagazdasági Tanintézményi Alapítványt”, amelynek célja a szakismeretek közreadása, a kísérleti munkák során szerzett tapasztalatok gyakorlatba történő alkalmazása, az eredmények közvetlen és a sajtón keresztüli megismertetése volt a gazdákkal. Ezen felül terveikben szerepelt az ifjú mezőgazdászok továbbképzésére is. A korabeli Gazdacímtár szerint a Szelényi-birtok 1893-ban 320, 1910-ben 329 kateszteri hold (189 ha) területű volt. A tangazdaság elindítása nem volt egyszerű feladat. Az Est folyóirat 1937-ben megjelent cikke szerint nehézkesen teljesült Szelényi végrendeleti akarata. Amikor az OMGE átvette a birtokot, nagyon elhanyagolt állapotban volt, így a rendbehozatala komoly erőforrásokat igényelt az egyesülettől. Majd jöttek a világháborúk, melyek után időbe telt az újraszerveződés, a munkák megkezdése.

A II. világháború után a tanintézmény kísérleti állami gazdasággá alakult. A kezdeti évtizedekben, a tangazdaságban a növénytermesztési munkák mellett, állattenyésztés is folyt.

1948-ban a Növénynemesítési Hivatalnak köszönhetően lehetőség nyílt a búza tájfajták begyűjtésére nagy területek felkutatásával. 1951-ben megtörténik a Növényfajtakísérleti Hálózat felállítása, és egyidejűleg megkezdődik a hazai nemesített fajtákon kívül, a termesztésben még fellelhető tájfajták begyűjtése. Az ötvenes évek elejétől ezt a gyűjtőmunkát a többi gabonaféle, szántóföldi herefélék, egyes zöldségnövények és fűszerfélék magyarországi tájfajtáinak összegyűjtése követte. 1954-ben Jánossy Andor kezdeményezésére Tápiószelén megalakult az Országos Növényfajtakísérleti Intézet Fajtagyűjteményes Osztálya. Gyűjteni kezdték a bőtermő, intenzív, kiegyenlített fajták megjelenése és terjedése következtében a termesztésből kiszorult gabona, hüvelyes, takarmánynövény, kukorica és zöldségnövény fajtákat, tájfajtákat és helyi változatokat.

1955-ben kiadásra került az első Index Seminum (magcserére kínált fajták listája) 2057 tétellel, mely nemzetközi cserék alapját képezte. 1957-ben a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet megszűnő Fajtagyűjteményes Osztályának jelentős búza, zab és árpa gyűjteménye, valamint a Szentesi Mezőgazdasági Technikum faj- és fajtagyűjteménye is Tápiószelére kerül.

A már meglévő, és a más intézetekből átvett gyűjteményekre alapozva 1959. január 1-ével megkezdi munkáját Tápiószelén az Országos Agrobotanikai Intézet Jánossy Andor akadémikus irányításával, és 81 állandó dolgozóval. Az 1954-ben alakult Fajtagyűjteményes Osztály volt az alapja az újonnan induló intézetnek. Az első évben a legfőbb feladatokat a szervezés, berendezkedés és technikai személyzet oktatása adták, abból a célból, hogy az intézet alkalmas legyen a megalakulásáról szóló kormányrendeletben felsorolt feladatok megoldására. Ebben az évben 871 faj 16596 fajtáját őrzi az intézet.

Jánossy Andor akadémikus a tápiószelei Agrobotanikai Intézet alapítója és haláláig igazgatója Szombathelyen született 1908. augusztus 20-án, értelmiségi szülők gyermekeként. Elemi- és középiskoláit Szombathelyen végezte. Érettségi után, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán végzett 1930 júniusában.

A több mint négy évtizedes munkásságát gyakorló gazdászként kezdte. Mint gazdasági segédtiszt a nyírbátori Mándy-féle uradalomban (1931-1933), majd 1933-tól 1937-ig a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon, mint ideiglenes gyakornok tevékenykedett. Itt nagy érdeklődéssel foglalkozott a növénytermesztés és a növénynemesítés elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A magyar búzafajták kialakulását és élettani problémáit kutatta. Az egyetemi doktori címet 1933-ban, még gyakornok korában szerezte meg “summa cum laude” minősítéssel.

Mezőhegyesről Miskolcra került a Megyei Gazdasági Felügyelőséghez, majd 1938 szeptemberében Budapestre helyezték az Állami Növénytermelési Hivatalhoz, mint termesztési és elitvetőmag-termesztési gazdasági segédfelügyelő. 1940 és 1945 között gazdasági felügyelő, majd 1944-ben a Növénytermelési Hivatal vezetőjévé nevezték ki.

Jánossy Andor időben felismerte, hogy a hagyományos és tájfajták gyűjtését sürgősen el kell végezni, mert a nagyüzemi gazdálkodás terjedésével ezek rövid idő alatt eltűnnek a köztermesztésből. Munkatársaival gyűjtőutakat szervezett, elsősorban a magyar kukorica, vörös here és lucerna tájfajták felkutatására és megmentésére. Különös gondot fordított az Agrobotanikai Intézet nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésére is. Elindította és kiadta az Intézet tudományos folyóiratát, az “Agrobotanikát” (1959), és a társintézetekkel folytatott alapanyagcserét szolgáló intézeti magkatalógust, az “Index Seminum”-ot. Az eltérő klímaigényű gyűjtemények fenntartására és vizsgálatára három telepet létesített: a Vas megyei Táplánszentkereszten, a Bakony hegyei között Lókúton, és a Nyírségben, Nagykállón.

Az 1972-es stockholmi ENSZ Környezetvédelmi Konferencia ajánlását követve 1973-ban épült fel az Intézet első hűtött magtárolója, és kezdődött el a nemzetközi szabványoknak és szakmai elvárásoknak megfelelő génbank kialakítása.

Jánossy Andor 1975-ben bekövetkezett halála után az Agrobotanikai Intézet önállósága átmenetileg megszűnt, a többszöri összevonás és átszervezés ellenére azonban az alapfeladat megmaradt, és a génforrás gyűjtemények fennmaradása is biztosítható volt, bár az agrobotanikai és alapanyag kutatási tevékenység erősen leszűkült és háttérbe szorult.

Az 1992-es Riói ENSZ Környezetvédelmi Világkonferencián elfogadott Biodiverzitás Egyezmény újra a biológiai sokféleség jelentőségére irányította a figyelmet, és lehetőséget biztosított a genetikai erőforrások megőrzéséhez, értékelő vizsgálatához és hasznosításához kapcsolódó tevékenységek folytatásához. 1993. január 1-én az Agrobotanikai Intézet, mint önálló intézmény a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Főosztályának felügyelete alatt újraalakult. 2006-ban önállósága újra megszűnt, először az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Agrobotanikai Központjaként, majd az MgSzH megalakulásával annak Agrobotanikai Osztályaként, jelentősen lecsökkentett létszámmal végezte alapfeladatát.

Az Intézet 2010. november 1-én Növényi Diverzitás Központ néven alakult újjá, és tevékenysége az EU LIFE+ program keretében kialakított Pannon Magbank projekt révén kiterjed a vadon élő edényes növények génmegőrzésére is.

A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ 2019. június 1-vel jött létre a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ tápiószelei Növényi Diverzitás Központba való integrálásával. Ezzel egyidejűleg az intézmény neve Növények Génmegőrző Intézete névre változott (NBGK NGI).