A hucul ló nevét a Keleti-Kárpátok hegyvonulatában élő hucul népről kapta. Ősi lóféle, mely az európai területeken élő két fajta vadló, a tarpán és a taki – vagy más néven Przewalski ló – jegyeit egyaránt magán viseli. A hucul is 130-145 centi marmagasságú, színezete is hasonló az előbbiekhez. Így aztán még a laikus szemlélődő is látja, hogy nem szokványos lóval akadt dolga. Ősi, sokak által primitívnek nevezett fajtákra jellemző ez az apró termet, nehéz, csontos fej, húsos pofák. Dús a sörénye. A hát hosszú, széles, jól izmolt, a far rövid csapott. Lépése rövid, lábait magasra emeli. Vágtája jó, hátsó lábain könnyen emeli testét és jól ugrik. Igazán előnyös tulajdonságai a hegyes, nehéz terepen mutatkoznak meg.

Ennek megfelelően alakult az elmúlt évszázadokban története. Tudatos fajtatenyésztésről az 1800-as évek végétől beszélhetünk. A fajtatenyésztésének bölcsője a mai Románia területén található Lucsina. Itt indult meg a katonai célokat szolgáló tenyésztés. A hucul lovat mindig a feltétlen munkakészség jellemezte. E tekintetben ma is párját ritkítja. Eredendően inkább málhás állat és a katonaság is málhás lóként tenyésztette, hasznosította, kedvelte, mint biztos léptű hegyi lovat.

Az I. világháborút követő béketárgyalások eredményeként a tenyészet az utódállamok közt szétosztásra került, Lengyelország, Románia és Ukrajna kapta meg azt. Ukrajna a neki járó tenyészanyagot nem vette át, a lovak megszerzését Csehszlovákia és Magyarország viszont fontosnak tartotta. Az így kapott lovak a Veszprém megyei Bántapusztára kerültek. A II. világ háború után a fajta tenyésztése megszűnt, egyedei szétszóródtak. Az országban szétszóródott egyedeket professzor Anghy Csaba a Fővárosi Állat és Növénykert főigazgatója gyűjtötte össze és próbálta bemutató céllal tartani munkahelyén. Ez a kis állomány jelentette a magját az Aggteleki Nemzeti Park területén található hucul tenyészetnek, melyet 1988-óta az ANPI külföldről vásárolt tenyészanyaggal is gazdagít.

Jelentős állománnyal rendelkezik még Románia, Lengyelország, Szlovákia és Csehország. nincsenek megbízható információk az Ukrajnában található hucul lovakról. Gyarapodó félben van Ausztriában, ahol kedvtelésből tartott, jelentős fajtává látszik fejlődni. Hasonló tendenciák érzékelhetők Németországban is. Az állománynagysága Európában 2000 tenyészállatra tehető.