FECSKEHASÚ MANGALICA
A fecskehasú mangalica a szőke mangalicánál később, XIX. században a Kárpát-medencében alakult ki a mangalica sertések és a szerémségi sertés keresztezéséből, más forrás szerint a szőke és a fekete mangalica keveredéséből jött létre. Szőrzete az oldalakon és a háton fekete, a test alsó fele, a has és a toka a szájszegletig húzódóan fehér, vagy ezüstszürke. A farok szintén fehér, a farokbojt fekete. Egyéb tulajdonságaiban megegyezik a szőke mangalicával, egy kicsit kisebb rámájú, szaporább és kissé ellenállóbb annál. 1993-ra ez a szín is csaknem kihalt, mindössze 32 db koca volt belőle. Napjainkban néhány száz koca van, az elmúlt években szerencsére bővült a kezdti létszám. A fecskehasú mangalica tipikus zsírsertés. Igénytelensége, jó zsírtermelő-képessége a maga idejében világhírűvé tette. A magyar mangalica sertés közepes testméretű.
A mangalica sertések bőre pigmentált szürkés-fekete, a természetes testnyílások és a túrókarima feketék, a csecsek és a körmök ugyancsak feketék. A fültő alsó szélén egy világos (3-5 cm átmérőjű) folt található fokozatos átmenettel a pigmentált bőrön, az úgynevezett „Wellmann folt” ami a mangalica fajtajellegéhez tartozik. A szőrzet dús, hosszú, télen gyaluforgácsszerűen göndörödő, vastag, tömött, nyáron finomabb, rövidebb, sima lefutású. A gyaluforgácsszerűen göndörödő szőr a fajtajelleghez tartozik. Nem kívánatos a gyűrűs, erősen göndör szőr, valamint a durva egyenes sörték a hátvonalon, vagy az oldalakon. Ugyancsak nem kívánatos a túl finom „gyapjas” szőr. A durva szőr, a szőke mangalicán a fekete szőrvégek, valamint a fület szegélyező fekete szőrök az egyed őseiben idegen fajta előfordulására utalnak.
A fej középhosszú az orrhát enyhén megtört, a fülek közép nagyok előre hajlóak. A szemek barnák a szemöldök és a szempillák feketék. A faroktő jellegzetesen vastag, a farokbojt mindig fekete. A minimális csecsszám5-5 szabályos jól fejlett csecs mindkét oldalon. A hátvonal enyhén ívelt, az ágyék rövid, vagy középhosszú. A csontozat finom, de nagyon szilárd.
