A térség sűrű völgyhálózattal rendelkezik. A térség meghatározó vízfolyása a Rákos-patak, vízgyűjtőterülete 152 km2, a patak hossza 37,5 km. A kistáj területén számos tározó, mesterséges tó található, legnagyobb az Isaszegi-tó. A Rákos-patak mentén valójában egy tórendszerről beszélhetünk. A Gödöllő-Isaszegi tórendszer egyes csoportosításokban 10, más csoportosítások szerint 12 tóból áll. A tavak öt tájökológiai egységbe sorolhatóak. Az első három tájökológiai egység erősen antropogén hatást tükrözõ horgásztó (1–9. tóig). A 10. tó egy önálló egységet képvisel, átmenet a tőzegbánya tavak és az épített tározók között. Az ötödik egység tavai (11–12. tó) a tőzegbányászat maradványtavai.

A Gödöllő-Isaszegi tórendszer tulajdonosa a Magyar Állam, vagyonkezelője a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK). A halastavak építése a Rákos patak Gödöllő alatti szakaszán az 1920-30-as években történt. 1963-ban a rendkívüli csapadékos időjárás következtében a tórendszer több gátja átszakadt. Az átszakadt gátak helyreállítását 1975-ben kezdték újra és ezek fokozatosan kerültek kiépítésre a 9.sz. tóval bezárólag. A tórendszer jelenlegi állapotában 9 tóból, 9 db teleltetőből és 5 db raktártóból áll, összesen mintegy 64 ha vízfelülettel. A tórendszer jelentős részén horgászati hasznosítás folyik, míg az NBGK által hasznosított tavakon megkezdtük több halfaj (pl.: compó, széles kárász) génbankjainak kialakítását.

A tórendszer a génbanki tevékenység és a horgászat mellett egyéb ökológiai szolgáltatásokat is nyújt. Fontos szabályozó szerepet játszik az alapvető ökológiai folyamatok fenntartásában (pl.: a légköri gázok (CO2/O2) egyensúlyának szabályozása, az éghajlat, ezen belül a mezoklíma és mikroklíma meghatározása, vízellátás és vízvisszatartás szabályozása, tápanyagáramok és körforgások szabályozása, szennyezőanyagok eltávolításának és lebontásának szabályozása). Az élőhely funkciók közül a legfontosabb, hogy a tavak és környékük vadon élő fajok számára biztosítanak megfelelő élőhelyet és a szaporodáshoz és az ivadék- és fiókaneveléshez nyújtanak területet és kedvező feltételeket. A termelő funkciók közül jelentős a tavakban megtermelődött halhozam, de nem elhanyagolható a tavakhoz kapcsolódó vadállomány és madárállomány, valamint fa és nád biomassza sem.

A dombság nagyobbik részén a talajok alapkőzete lösz, valamint homok, illetve sok helyen a lösz keveredett a homokkal, ott löszös homokon indult meg a talajképzõdés.
A kistáj uralkodó talajtípusai az egykori és a mostani erdõkben is az erdőtalajok, nagyobbrészt barna és rozsdabarna erdőtalajok. Az uralkodó erdőtalajok mellett sok átmeneti szelvény jellemző löszön, homokos löszön kialakult talajok esetén, régóta szántóföldi művelés alatt álló területeken. Kisebb területet foglalnak el a mélyebb fekvő területek réti talajai.

Jelenleg a dombvidék az ország egyik legerdősültebb területe. A mai erdőkép kialakulásában jelentős szerepe volt az évszázadokon át tartó erdőhasználatnak is, ugyanis a terület évszázadokon át királyi, illetve a kormány vadászterületeként elsősorban a vadgazdálkodás érdekeit szolgálta. Ezért az erdőhasználat változatos volt. A térség potenciális eredeti erdőtársulásai a molyhos és cseres tölgyesek; molyhos kocsánytalan tölgyesek; a pusztai, valamint gyöngyvirágos tölgyesek. Nyílt társulások között homokpusztai gyepek és a zárt homokpusztai rétek a jellemzőek. A medencékben hársas-tölgyes volt jellemző, ma már csak Gödöllőnél fordul elő. A patak nélküli, mélyen bevágódott völgyekben gyertyános tölgyesek, a szárazabb déli lejtőkön a mészkedvelõ tölgyesek jellemzőek. A vízi, mocsári és lápi társulások is elterjedtek a források és tavak mentén.

A térség növény- és állatvilága gazdag- és sokrétű. Előfordulnak a középhegységekben gyakori fajok, mint a bükk, a hamvas éger, a jankatarsóka, a szentlászló tárnics, sárgaárvacsalán, a magyar bogáncs, a magyar repcsény. Megtaláljuk a pannon alföld jellegzetes képviselőit is, pl. a homoki kikericset, a kései szegfűt, a báránypirosítót. A terület zártságának köszönhetően vadállománya igen gazdag, leginkább azonban madárvilága ismert. Kiemelkedő a darázsölyv, a holló, a fekete harkály, a jégmadár, a gyurgyalag és a kabasólyom.

Forrás:
Demény Krisztina: A Gödöllői-dombság általános bemutatása